"Van mit enned, fiam!?!"

Avagy: Mit esznek az ausztrálok?

A címben megfogalmazott kérdéssel bizonyára mindenki találkozott már (szülők, rokonok, nagyszülők részéről) aki utazásra, világjárásra adta a fejét. Innen szeretnék megnyugtatni mindenkit (főként nagymamámat): van mit ennem, bőséggel. :) Ausztrália egy magamfajta ínyenc számára maga a paradicsom! Ennek ellenére azért Ausztráliát gasztronómiai nagyhatalomnak nevezni a legnagyobb jóindulattal sem lehet. Saját, tradícionális ételeik nem nagyon vannak, talán csak a kengurufarok leves (amelynek inkább alapanyaga - a kengurufarok - mondható speciálisan ausztrálnak, mint maga a fogás), illetve az un. Vegemite szendvicskrém, amelyet főként reggelire fogyasztanak, és tulajdonképpen a sörgyártás egyik mellékterméke, a sör- és egyéb élesztők kivonata, krémesített változata, egy sötétbarna, savanykás, sós paszta, amelyhez szerintem ausztrálnak kell születni, hogy valaki képes legyen megenni. Itt azonban óriási népszerűségnek örvend, eszik kenyérrel, piritóssal, olvasztott sajttal, mindenhogy, nekem sehogy nem jött be, dehát különbözőek vagyunk. :)

img_20150716_152028.jpg

Egy globalizált nagyvilágban élünk, így McDonald's (vagy ahogy itt mondják: Macca's), PizzaHut és Burger King kis túlzással minden utcasarkon megtalálható, habár ha valaki kimondottan Burger Kingben szeretne enni, akkor nagy meglepetés fogja érni, ugyanis itt nem úgy hívják.

A design, a kínálat, a rendszer, minden ugyanaz, csak a név más: Hungry Jack's. Ezen én is nagyon meglepődtem, azonban a magyarázat nagyon egyszerű: a gyorsétteremlánc bejövetele előtt már létezett egy Burger King nevű ausztrál hamburgerező, ezért nem engedélyezték nekik a névhasználatot. Hiába, ez Ausztrália, egy ízig vérig angolszász beidegződésű ország, ahol tisztelik a tradíciókat. Ezek a gyorséttermek itt messze nem számítanak olyan trendinek mint otthon, sőt! Főként munkások, illetve szegényebb családok esznek ott, a társadalom jórésze egyébként is lenézi ezeket az egészségtelen fastfood-okat.

img_20150604_130919.jpg

De mit is esznek akkor az ausztrálok? Egyszóval: mindent. Egymást érik a különböző ázsiai, indiai, olasz, török, arab éttermek, büfék, streetfood-ozók, tényleg akkora a választék, hogy nehéz eldönteni mit is egyen az ember. Ha mindennapi étkezésről van szó, akkor én kettébontanám a dolgot: valaki készételt eszik (büféből, étteremből, stb) vagy pedig főz magának, ami nyilván a legkifizetődőbb, és legoptimálisabb módja, hogy hazai ízekkel találkozzunk. 

Kezdjük tehát az otthoni főzés/bevásárlás szemszögéből a témakört:
Itt Ausztráliában több nagy áruházlánc van - Aldi, Lidl, Coles, Woolworths - amelyek közül a teljes piac valamivel több mint 90%-át az utóbbi kettő birtokolja. Az Aldi a legolcsóbb, de legkisebb kínálatú, a Lidl csak most érkezik az országba, sok tapasztalatom nincs velük egyelőre, a Coles és a Woolies pedig nagyjából ugyanolyan árakon nagyjából ugyanazokat a termékeket kínálja, tehát nagyjából mindegy is, hogy az ember melyiket választja a hétvégi nagybevásárlásra. Nem szabad elfelejteni, hogy Sydney jelenleg a világ legdrágább városa, ez az élelmiszer árakon is nagyban meglátszik, azonban ki lehet fogni remek akciókat. Ami még szokatlan (európai fejjel) az az a fogyasztói szemlélet, hogy 'vegyél sokat, olcsóbb lesz'. Ez egész konkrétan ott mutatkozik meg, hogy pl ha csak egy csomag felvagottat veszek, az nagyjábol $3,50, ha viszont kettőt, akkor együtt már csak $5. És ez majdnem mindenre igaz.

Köszönhetően a részben a multikulturalizmusnak, részben pedig a jóléti berendezkedésnek a boltok kínálata hatalmas, már-már zavarbaejtő. Első bevásárlásaim alkalmával órákat álltam a polcok előtt, hogy na most melyik tejfölt is vegyem a 235 variáció közül. Minden megtalálható, és minden óriási választékban. Húsokból a marha, bárány, sertés, csirke, kecske, kenguru (amely szerintem az egyik legeslegfinomabb húsféleség amit valaha ettem) minden boltban megtalálható, és nagyjából egy áron mozognak, köszönhetően annak ugye, hogy minden vallás más húsokat ehet/nem ehet. Húsfronton egyébként köröket vernek Magyarországra, össze sem lehet hasonlítani az itteniek és az otthoniak minőségét, zamatosságát (és akkor a tejről nem is beszéltem, ami amellett hogy valóban tej ízű, még olcsó is, 1 dollár literje). Persze, tudom, hogy más az éghajlat, de ez nem csak erről szól: itt bármerre jár az ember vidéken, mindenhol a felelős és minőségi állattartással találkozik, nem pedig a mennyiségi termeléssel. Ha vegetariánus lennék, itt akkor is egészen biztosan rászoknék a húsra! :) A zöldségek viszont kiábrándítóak kissé. Többségük GMO termény, se színe, se íze a legtöbbnek, és elképesztően drága tud lenni, van, hogy egy kg uborka például annyiba vagy többe kerül mint egy kg csirkemell (~$20)... Szerencsére itt nagy hagyománya van az előre csomagolt salátáknak, amit a jó aussie-k nagyjából minden fogáshoz fogyasztanak is, ezek egészen baráti áron hozzáférhetőek.

Ausztráliában néhány éve elindult egy nagyon örvendetesnek mondható hullám, aminek értelmében megpróbálják a lakosságot az egészséges táplálkozás irányába terelni, így az egészséges termékek olcsóbbak, míg az egészségtelenek kimondottan drágák lettek (még az amúgy is drágához képest). Ez leginkább az üdítő italok árán látszik meg: egy üveg cola ~$4, míg egy liter 100 százalékos narancslevet már 80 cent környéki áron is meg lehet kapni. Emellett a csipszek, cukorkák, energiaitalok, csokik is drágák, egy olcsó tábla csoki könnyen eléri a $5-t. 

Óceánparti országban lévén természetes, hogy rengeteg tengeri herkentyűt lehet kapni, amelyet méltatlan lenne összehasonlítani az otthon kaphatóakkal, természetesen egy lapon sem szerepelhetnek... Ami viszont meglepő volt számomra, hogy azt vártam, hogy olcsóbbak legyenek minden másnal (mint Európa tengerparti országaiban tapasztalható itt-ott), azonban néha még drágább mint ha húst ennék. Persze azért rengeteg rákot, halat, polipot eszek, mindenféle formában, ha már itt vagyok, kihasználom a lehetőséget! :)

img_20150712_145248.jpg

Ha a bevásárlással végeztünk, jöhet a főzés, de sajnos eddig hiába főztem ugyanolyan alapanyagokkal, fűszerekkel, technológiával mint otthon, ugyanazt az ízvilágot sosem sikerült elérnem. Nem jobb vagy rosszabb, kicsit más. Az otthoni főzéssel eddigi tapasztalataim szerint $5-$8 között lehet kihozni egy fogást, ami olcsónak otthoni viszonylatban nem, itteniben viszont simán mondható.

Térjünk át a vendéglátásra. Az ausztrálok rettenetesen értenek a szolgáltatáshoz, azonban komoly árat is kérnek ezért. Egymást érik a különböző távol-keleti (japán, indonéz, maláj, thai, kínai, stb), indiai, arab, török büfék, amelyek minőségben messze felülmúlják az otthoni kínálatot, és áraikban sem annyira földtől elrugaszkodottak, egy fogás átlagosan $12-$16 között mozog. Ezek éttermi változata már jóval húzósabb, (mint általában minden étteremé) egy fogás egy korsó sörrel, vagy üdítővel, vagy borral könnyedén eléri a $30-$40-t. Kedvenc street foodom egyébként az un. sushi-roll lett, ami az egyik legolcsóbb ételnek számít ($2-$3), minden sarkon megtalálható, és laktató.

img_20150604_123159.jpg

Az éttermek többségében egyébként itt működik a BYO (Bring Your Own) rendszer, ami nagyjából annyit tesz, hogy egy minimális pohárdíjért ($1-$2) cserébe azt ihatod amit a boltban megvettél, vagy otthonról hoztál. Elsőre furcsának érzi az ember elővenni a sört a táskából, de ez itt annyira mindennapos és elfogadott, hogy egy idő után fel sem tűnik. A másik furcsaság az európai gondolkodással megáldott emberek számára az a borravaló kérdése. Otthon ugye szinte elvárt, hogy a teljes fogyasztás 10%-ának megfelelő összeget hozzátegyük a számla végéhez, itt viszont szinte furcsán néznek Rád, ha 1-2 dollárral többet akarsz fizetni. Van lehetőség, minden pulton ott van a vízzel megtöltött pohár, amibe az emberek a pénzt dobálhatják, de abszolut nem elvárt, sőt. Ez annak is köszönhető, hogy itt a vendéglátásban dolgozókat jól megfizetik, és nem a borravalóból kell megélniük, az valóban annyira csekély és szabad szemmel láthatatlan része a fizetésüknek. 

A legnépszerűbb étkezési forma viszont egyértelműen a pubfood. Nincs olyan pub, ahol ne választhatnánk nagyon jutányos áron 4-5 fogás közül az italunk mellé. Ráadásul szinte minden pub-ban vannak úgynevezett happy hours, amikor a nap egy meghatározott szakában $10-$12-ért adnak egy korsó sört és egy választott ételt (ez általában steak, csirkemell rántva, sütve, pácolva, bárhogy, vagy pedig fish&chips). Gondolhatnánk, hogy persze, biztos jóval kisebbek az adagok, vagy így próbálják meg kiszórni a maradékot, de ez itt nem így van. Annyira más mentalitás, hogy el sem tudjuk képzelni. Ezért az árért pontosan ugyanazt a méretű és minőségű fogást kapjuk meg, mint amit a nap többi részében jóval drágábban. Szemléltetésként egy kép a tegnapi vacsorámról, egy ilyen akció keretében:

img_20150715_172847.jpg

Igen, szóval hatalmas. Ez speciel egy 30 dkg-os rump steak (hasábburgonyával és a már korábban említett elmaradhatatlan salátával), amit szégyenszemre nem is sikerült maradéktalanul megennem... :( Mindenesetre ezek az étkek azok, amiket igyekszem minél többet fogyasztani, lévén nagy steak imádó vagyok!

És végül, de nem utolsó sorban (!!) a sörök.
Európa nagyjából addig jut el az ausztrál sörök tekintetében, hogy létezik a Foster's, aztán csókolom. Majd kijön az ember fia ide, és elkerekedett szemekkel néz, hogy: 
1) mennyi féle és fajta sör van
2) na és mi van a Foster's-szel, hol van?
A második kérdésre a válasz: Európában, meg mindenhol a világon, de nem Ausztráliában. Ezt a sört szinte kizárólag exportra gyártják (az éves teljes mennyiség több mint 90%-a landol külföldi polcokon), és sem ízben, sem minőségben nem veszi fel a versenyt az itteni sörökkel. Amik egyébként annyira nem jók. Persze vannak olyan Ale-k, Pale Ale-k amik mennyei nedű számba mennek, de a lagerek többsége nekem ízetlen például, pils meg alig-alig található. Aki kiforratlan sörízléssel érkezik ide, az készüljön fel rá, hogy vagyonokat fog különböző liquer shopokban hagyni mire megtalálja a neki tetsző sört, annyi féle van (tényleg több száz féle márka és íz). És apropó liquer shopok: itt nem lehet a boltokban sört, vagy bármilyen más alkoholos italt kapni, azt csak erre szakosodott, állami licensszel rendelkező boltok, áruházak árusíthatják. A kedvencem, a Dan Murphy, például akkora üzletekkel rendelkezik, mint otthon egy átlagos Tesco, aminek az egyik fele sörökkel, a másik fele whiskey-kkel van telerakva. Mert nincsen ausztrál, aki a whiskey-t ne szeretné, így ebből is óriási kínálat van, könnyen találkozni $500-os palackárú scotch-csal is, és ez még mindig csak az alsóközép kategória...

Az ital egyébként nem olcsó egyáltalán, az elterjedt palackméret a 330-375 ml, és ha az ember egy ládával (24 üveg) vesz (mivel úgy a legolcsóbb), akkor is $2 fölötti ár jön ki üvegenként. Kocsmában $5-$6 alatt ne is próbálkozzunk sehol, de a belvárosban $12-$15-öt is simán elkérnek egy pintért. Néha azért érdemes ellátogatni egy-egy ír pubba, és nem csak a steak miatt, hanem ezért is:

img_20150705_111623.jpg

Itt minden egyes Guiness-t így csapolnak, a legnagyobb precizitással és odafigyeléssel (ráadásul habár otthon szinte megfizethetetlen, itt nagyjából egy árban mozog a többi sörrel). Hiába, én mondtam hogy az ausztrálok tudnak szolgáltatni! :)

Mára ennyit, remélem sikerült egy kis képet alkotnom arról, hogy miket is eszünk és iszunk itt a messzi távolban, nem sokára újra jelentkezem! :)