Elég sok idő eltelt utolsó jelentkezésem óta, ennek több oka is van: az elmúlt három hét nagyon mozgalmas volt, igyekeztem minden szabadidőmet a természetben tölteni, átvészeltem egy enyhébb tüdőgyulladást, valamint az elmúlt hétvégéket sátorozással töltöttem, vidéken, ahol a térerő vagy internet kb ismeretlen fogalmak. :) Emellett egy kicsit maga alá terített a honvágy is, ami eddig ismeretlen fogalom volt számomra, így hangulatom sem volt nagyon írni...

De kezdjük az elején: a Sydney-i tél amennyire könnyednek és magyar szemmel nyáriasnak néz ki annyira alattomos. Napközben bőven elég, ha az ember egy rövidujjú pólót visel, azonban az éjszakák sokszor csontfagyasztóak... Már teljesen sikerült beilleszkednem, egy kicsit én is aussie magyarként tekintek már magamra, így pontosan tudom, hogy mik azok az alapvető felszerelések, amik nélkül sosem szabad elindulni a városba: naptej, napszemüveg, esernyő, pulóver, dzseki. Igen, elsőre ellentmondásosnak tűnhet ez az összeállítás, de hát Ausztrália imádja a paradoxonokat...

De hogy miért is kellenek ezek? A napsütés elképesztően szikrázó és vakító, mindamellett egy pillanat alatt leég az ember ha nem figyel, amely szerintem egyrészt a felettünk található ózonlyuknak, másrészt a napsugarak beesési szögének köszönhető, habár ebbe a témába nem ástam bele magam mélyebben. A nappalok (napsütéses órák száma) viszonylag rövidek az ausztrál télben, reggel 8 és fél kilenc körül jelenik meg a nap az égen, illetve ekkor kezdi el felszárítani a szinte átláthatatlan páraréteget, és délután 5-kor már javában sötétedik. Egyébként mindkét jelenség elképesztően gyönyörű, íme:

Azonban amilyen szép, legalább annyira "veszélyes" is a napnak mindkét időszaka: napkeltekor a hatalmas pára miatt sokkal de sokkal hidegebbnek érezni a levegőt a tényleges hőmérsékletnél, naplementekor pedig körülbelül 10 perc alatt zuhan akár 15 fokot is a hőmérséklet. Elképesztő! Így már talán érthető a feljebb felsorolt felszereléslista... :) A nappalok 20 fok körüliek, az éjszakák 5, de volt már példa arra is, hogy reggel a házból kilépve minden deres volt. És ez a hideg más mint otthon. Nedves, nyirkos hideg, ami az ember csontjáig hatol, egyfajta belső hidegnek érzi az ember. Bátran kijelenthetem, én még sehol nem fáztam úgy, mint Ausztráliában, pedig kimondva nem is annyira vészes még az éjszakai 2-3 fok sem, ugye? Dehát ez Ausztrália. Itt minden más, tényleg minden, még a víz is fordítva folyik le a wc-ben, és ez nem vicc! :) Ennyi bevezető után talán már könnyebb megérteni, hogy hogyan is kaptam tüdőgyulladást, de szerencsére már teljesen kijöttem belőle, így teljes erőbedobással élhetem mindennapi életemet itt.

Bő egy hónap kellett, hogy teljesen itthon érezzem magam, megszokjam az itteni mindennapokat, és sajátommá tegyem (már amennyire ez lehetséges) az aussie gondolkodásmódot. Ausztrália egy óriási multikultúrális társadalom, és amennyi előnye van ennek, pontosan annyi hátránya is. Az emberek elfogadóak, nyitottak, és tökéletes egységre törekednek mindenben, mondhatjuk, hogy az élet minden területén. Azonban pontosan ezen dolgok miatt kicsit mindenki gyökértelenné válik, olvad, elveszíti saját identitását, gondolkodását. Az ausztráliai magyarok sem olyanok, mint a magyarországi magyarok. Ez nem értékítélet, nem mondanám hogy jobbak, vagy rosszabbak, maradjunk abban, hogy teljesen mások. Más az életfelfogásuk, mások a napi küzdelmeik, más az életszínvonaluk, és más a világ dolgaihoz való hozzáállás. Talán ezt a "másságot" volt a legnehezebb értelmeznem, felfognom, ebből is adódott az egy hónap után előjött honvágyam. Hiányzott az otthoni légkör, az otthoni logika, a gondolkodás (még ha nem is tartom jobbnak mint az itteni), és a fenyők! Igen! Azok az átkozott fenyők még mindig nagyon hiányoznak, bármilyen meglepő saját magam számára is. Ismét egy érdekes ellentmondás, hogy a multikultularizmus ellenére Sydney nem büszkélkedhet túl sok épített értékkel, örökséggel, habár egy alig több mint 200 éves államtól talán ezt nem is várhatjuk. Ami azonban lenyűgöző és magával ragadó azok az itteni természeti értékek, amire (hála Istennek!!) annyira vigyáznak az ausztrálok.

Aki nem járt még a kenguruk földjén, az semmit nem látott még a világ természeti csodáiból, szépségeiből, ezt bátran ki merem jelenteni. Minden más, mint bárhol máshol a világon: más az ég színe, mások a fák más a tapintásuk, mások a növények, az állatok (és emberhez való viszonyuk, hiszen nem sok helyen mondhatnám el, hogy nap mint nap kakadukat etetek a kezemben, vagy épp egy sirály kiveszi a hamburgert a kezemből ha kedve tartja), más a levegő illata, más az óceán morajlása, mások a sziklák, más a homok színe, egyszóval: mintha egy teljesen másik bolygón járnék. Az, hogy elviselhetetlen madárüvöltésre ébredek, már teljesen a mindennapok része, sokszor a saját hangomat nem hallani az ezernyi lorikeet csipogásától, vagy a kakaduk visongásától. És habár az első napokban idegesítőnek tűntek ezek a dolgok, ma a mindennapok megédesítői valamilyen szinten  

Ausztrália egy sivatagos kontinens alapjaiban véve, amelynek csak a peremvidékén alakultak ki modern társadalmak, azt talán mindenki tudja. Azonban azt talán már kevesebben, hogy a városok piros homokra és sziklára épültek, így akár Sydney belvárosában sétálgatva is ezekbe és más csodás dolgokba botlik az ember. És az élet mindenhol utat tör, a legkietlenebb sziklákon is ott magasodnak az eukaliptusz-, vagy éppen gumifák. Elképesztőek az itteni tavak, a folyók, minden. De szerintem ezt látni kell, úgyhogy befejezésül inkább mutatok néhány képet, amik helyileg a Blue Mountains-ben, a Colo folyónál, és Kangaroo Valleyben, a Beehive Pointnál készültek az elmúlt hetek kirándulásai során (sajnos csak kevés tárhelyem van, így képet is keveset tudok feltenni blogra, igyekszem bővíteni!)

Sziklák természetes erroziója (Blue Mountains)

Végtelen hegyvonulatok, és egy facsontváz valahol a Colo River felett

Colo River

Beehive Point - Kangaroo Valley (a kép egy kenuból készült)

A Beehive Point egy másik részen, és a fent említett kenu :)

Sydneyt elhagyva, a (szerintem) igazi ausztráliában mindenhol állatokba botlik az ember. Ember és természet tökéletes együttélése amit itt minden nap megtapasztalok. 

És egy érdekesség: ugyan tél van, de itt minden virágzik, minden zöldell, ugyanúgy, mint az év minden napján. Fantasztikus éghajlat, komolyan! A kép is ékes bizonyítéka ennek: Zoli (a házigazdám) éppen citromot szed a kertben, a ház előtt. Igen-igen! Van mandarin, grapefruit, narancs, citrom, és ezek szinte minden háznál megtalálhatóak! :)

Mára ennyit, kicsit hosszúra nyújtottam, dehát volt mit elmesélnem! Hamarosan újra jelentkezem, és igyekszem mostmár átállni egy rendszeresebb megjelenésre!