Elöljáróban szögezzünk le annyit: Sydney csodálatos és megunhatatlan. Összetett, lélegzetelállító kavalkád, ami minden nap másik arcát mutatja meg: modern nagyváros, törtnelmi hely (már amennyire azt a bő kétszáz évet komoly történelemnek lehet tekinteni), egy európai ember számára teljesen új elővilág, és ami a legfontosabb: teljesen egyedi lüktetés, felfogás és gondolkodásmód.

Bő két és fél hete érkeztem meg, ez első hallásra kevésnek, érzetre és megtapasztalásra viszont annál sokkal többnek tűnik. Ez az idő pont semmire nem elég Sydneyben, maximum arra, hogy egy felületes összképet kialakítsunk róla. De napról napra jobban megismerve a várost, az itteni életritmust, az itt élők világlátását, gondolkodását nyugodtan mondhatom, hogy talán a legéllhetőbb hely ahol valaha jártam (és itt most vonatkoztassunk el a gazdasági helyzettől). A város hatalmas, bejárására valósz ínüleg az itt töltött fél év sem lesz elég, teljes megismerésére pedig egy élet is kevés...

Rengeteg régóta itt élő magyarral és nem magyarral találkoztam mióta itt vagyok, és mindenki egyöntetűen állítja: Sydneyt nem cserélné semmire. Meg is értem. Sétáljon csak be az ember az Operaházig, és azonnal beleszeret... Ez a nyüzsgő és mégis nyugodt és nyugtató világváros egy igazi kultúrális és szociális olvasztótégely (ennek legjobb példája, hogy itt kötelező az iskolai egyenruha, de olyan mértékig, hogy még a cipője is ugyanolyan minden iskolásnak, ami nekem rettentően tetszik. Különben is nagyon szép, elegáns egyenruhák ezek, majd igyekszem fényképezni egyet). Itt mindegy, hogy milyen a bőrszíned vagy az akcentusod, vagy éppen milyen ruhát viselsz, mindenki egyenlően és kedvesen fordul mindenkihez. Az embereknek van idejük egy "Gádáj"-t (good day ausztrál akcentussal) odaszúrni a buszsofőrnek, a boltban az eladók mindig mosolyognak Rád és elhiszed, hogy tényleg érted vannak, az utcán vadidegenek rádköszönnek, és amolyan udvariassági formulaként megkérdezik, hogy hogy vagy. Felfoghatatlan. Pláne magyar szemmel, mert otthon sajnos már falvakon sem lehet ilyen közvetlenséget és nyitottságot érzékelni, nemhogy városi létben...

Márpedig ez egy város. Mi több, egy igazi metropolisz. Közlekedése, infrastruktúrája, épített és természeti értékei mind-mind azzá teszik. És tényleg érzed, hogy a város van a lakóiért, és nem fordítva. Ez óriási dolog, még én is csak most ízlelgetem.

A "született ausztrálok" egyébként nem kapkodó idegbolondok, sőt, inkább a lustább kategóriába sorolnám őket. Hihetetlen 'patópálurazás' megy, ennek ellenére mindig minden megvan, aminek meg kell lennie. Londonhoz hasonlóan a közlekedési hálózat eltántoríthatatlan munkásait főként indiai bevándorlók alkotják, a boltosok főként távol-keletiek, a hentesek, más szolgáltatók sok esetben arabok. Itt mindenkinek megvan a pontos helye és feladata, és minden működik, egyik feladat sem több vagy kevesebb a másiknál. Egyébként szolgáltatásban verhetetlenek az ausztrálok, igaz ez az iparág szinte felfoghatatlan pénzekbe kerül, pláne európai (vagy neadjisten magyar) pénztárcával. Azonban itt a bérek is olyanok, hogy az átlagos dolgozó is megengedhet magának minden hónapban, egy kis 'luxust'. Megbecsülik az embert, és díjazzák a teljesítményt! Nagyon jó ezt megtapasztalni nap mint nap.

Következő posztomban az itteni élővilágról, az itteni természeti értékekről, a strandokról és persze az óceánról tervezek egy kis képet alkotni, már csak pár napot kell várni, és jövök azzal is!