Ugyan lassan mar 10 napja Sydneyben vagyok, rengeteg kulso tenyezo miatt csak mostanra jutottam el odaig, hogy leirjam eddigi elmenyeimet.

Kezdjuk is az elejen: Budapestrol Sydneybe repulni nagyon nagyon hosszu utazas, meg akkor is, ha a leheto legjobb opciot valasztod, es a dubai legitarsasaggal jossz, ami "csak" 23 orat repul, es csak egyszer kell atszallni, Dubaiban, minimalis varakozasi idovel (3 ora). Dubaitol Sydney-ig 13 orat toltesz a levegoben ami kimondva is nagyon sok, plane atelni. Nem konnyiti meg a helyzetet az sem, hogy a 13 oras repulout alatt ket ejszakat es egy nappalt elsz at a vilag felett, ami teljesseggel osszezavarja a biologiai oradat. Na de ennyit a panaszkodasrol, hiszen azert a repulon nyujtott ellatas igazan nagyszeru, es megerkezni a sydney-i ejszakaba meg nagyszerubb. A repteren rovidebb utlevel- es vamvizsgalat utan hamar beleptunk az orszagba (legnagyobb meglepetesunkre, hiszen Ausztralia a vilag egyik legzartabb orszaga ilyen szempontbol, rendszeresek a borondatvizsgalasok, orakig tarto vamellenorzesek), ahol mar nagy szeretettel vartak minket vendeglatoink. Hazaerkezes, lepakolas, a koszonto (otthonrol hozott) palinka elfogyasztasa, egy rovid beszelgetes, es irany az agy. Igen, jol latod kedves olvaso, a legfontosabbat elfelejtettem: atallitani az oraimat Sydney Time-ra, aminek csak a masnapi ebredeskor iszom igazan a levet. :) Ugyan terveim szerint koran szerettem volna kelni elso itt toltott napomon (7 orakor), hogy elkezdhessem megismerni a kornyeket, es konnyebben atessek a jetlagen, ehhez kepest sikerult magyar ido szerint 7kor, itteni viszonylatban delutan 3kor magamhoz terni... No nem baj, aludtam egy jot. Valoszinuleg ez az alvas is segitett abban, hogy a mindenki altal elore josolt 4-5 nap helyett mindossze egy nap alatt atessek a teljes idovesztesen es idozavaron. Visszagondolva nagyon orulok neki. Masodik napom mar abszolut teljes ertekuen telt, es sikerult bebarangolnom Tolnat-Baranyat, vagy inkabb mondjuk ugy: Kelet- es Nyugat-Sydneyt. Elkepeszto varos!

Europai szemmel rengeteg furcsasaggal talalkozhat az ember: az autok forditva kozlekednek ugye, a parkok kakaduktol es papagajoktol hangosak (a nap minden szakaban), es a tel ellenere stabil 22-24 fokos homerseklet es verofenyes napsutes az uralkodo idojaras. Persze ez az ittenieknek mar hideg, es azota is rengeteget hallom, hogy keseregnek a tel bekoszonte miatt. Egy-ket elsargult falevelen kivul ezt csak az ejszakai homersekletek mutatjak, hiszen siman lemegy 3-5 fokig is a homero higanyszala... Igen, gondolhatnank mi az a 3-5 fok, hiszen otthon az enyhebb teli napokon szokott ennyi lenni. De ne felejtsuk el: ez Ausztralia, a vilag masik vege, itt minden mas, a hoerzet is. Valoszinuleg a magas paratartalomnak es az allando nyirkossagnak koszonhetoen borzaszto hidegnek erzodik, talan meg soha nem ereztem ilyen hidegnek pozitiv homersekletet...

Es a legfontosabb furcsasag: a nyelv. Aki azt allitja, hogy az ausztralok angolul beszelnek az egesz egyszeruen hazudik. Az ausztralok kerem szepen igenis ausztralul beszelnek, amelyet ember legyen a talpan aki elsore megert... Meg a skotok is csak irigykedve figyelhetik ezt az akcentust!! Persze egy-ket nap, es az ember fule raall, de addig okoz egy-ket izzaszto pillanatot. Nyelvtudas nelkul egyebkent Sydneyben ongyilkossag akar tomegkozlekedni is, hiszen ha az utjelzo feliratokat nem tudod megerteni, akkor eselyed sincs, hogy szoban kerjel segitseget az egyebkent rettentoen nyitott es baratsagos aussiektol. Es igen, egy ujabb furcsasag: ahhoz kepest, hogy a vilag egyik legdragabb, legnyuzsgobb varosaban vagyunk az emberek nyitottak. Mindenki siet, de senki nem rohan. Mindenkinek van ideje egy mosolyra a buszsofornek, vagy epp csak az utcan szembejovonek. Teljesen mas mentalitas mint Europaban barhol. Persze, mondhatjuk, hogy minek is rohannanak, hiszen oriasi tavolsagokat kell lekuzdeniuk minden nap, ami pedig igen idoigenyes. De ez mas. Ez a pozitivizmus, nyitottsag es baratsagossag alapvetoen a zsigereikbe egett az itt eloknek.

Es a tavolsagok: alapvetoen nagyjabol Sydney kozepen lakom, ami tomegkozlekedessel kozel ket oranyira van a varoskozponttol, ha ugy tetszik az operahaztol. Ez a varos majdnem 180 km-re nyulik be az oceanparttol, elkepzelhetjuk, hogy mekkora utakat kell megtennie minden nap az embernek, akar csak, hogy a munkaba bejusson. Napi 100-150 km-ek meg sem kottyannak vonaton vagy buszon ulve... Elkepeszto...

Mindemellett rettentoen elvezem ittletem minden percet, a hely varazslatos, az emberek felszabadultak, a legkor paratlan. Nem veletlenul szeret bele mindenki elsore ebbe az allandoan megujulo es megis mindig ugyanolyan varosba...

Egyelore ennyi, hamarosan ujra jelentkezem, es igerem, akkor mar kepekkel is szolgalok (jelenleg tul sok fenykep all rendelkezesemre, aminek levalogatasa, szelektalasa egy kis idobe telik)